Az uradalmat 1780-ban Szentgyörgyi Horváth Zsigmond bérli a Tanulmányi Alaptól. Az ő idejében épült a Granáriumnak nevezett hatalmas raktár. Megjegyzendő, hogy az eredeti Granáriumot a jezsuiták idejében építették 1641-ben, amely ma is üzemel, ez a kocsma épülete.

1796 áprilisától Zichy Károly bérli az uradalmat, öt évre köt szerződést a Tanulmányi Alappal. Sírja a vörösberényi temetőben van.

1811. májusától 1847-ig a Tanulmányi Alap által kinevezett gazdatisztek irányítják az uradalmat, majd 1848. május 1-től 10 évre gróf Fiáth Ferenc vette bérbe.

1860-tól 1864-ig Erkel János - Erkel Ferenc zeneszerző testvéröccse - vezetik az uradalmat. Tevékenységét kitűnően ellátta.

1864-ben nemes Barcza Gábor albérletben veszi ki az uradalmat, ő a kastélyban is lakott. Leszármazottjai ma is itt élnek Vörösberényben. E rövid bérlemény után 1870-ben egy zsidó bérli, neve ismeretlen.

1880-as évek elején Thaly László ezredorvos megvette a birtokot, ugyanis 1864-es tagosítás után a birtok 5 ezer holdról 20 holdra apadt.

1887-ben több berényi gazda összefog és megveszik az uradalmi erdőt a többi birtokrészeket felosztják az egyházak és egyéb vásárlók között. Így 1887-ben az uradalomhoz már csak a malom és a Fűzfő nevű földek tartoznak.

1889-ben Thaly László elcseréli a birtokot Pollák Henrik zsidó borkereskedővel.

1919-ben újra gazdacsere van, az új tulajdonos Jordán Alajos alezredes és Blaska Jenő tanár. Később Blaska Jenő tulajdonát Jordán kivásárolja.

1950-ig a Jordán-család tulajdona, 1945 után a Szentkirályszabadjai orosz reptér éléskamrája. 1950-ben államosítják, a kastélyból tömeglakás lesz, a granárium, azaz magtár, pedig baromfi nevelde a TSZ-en belül a rendszerváltásig.